Kultúrtörténet

Meghökkentő leletek az ókori Római Birodalomból

A rómaiak négyszáz éven át tartották megszállva Britanniát. Még manapság is kerülnek elő a kultúrájukról tanúskodó újabb régészeti leletek, ezek egyike egy Yorkshire északi részén közelmúltban megtalált, állati csontból faragott különös műtárgy. A Pinteresten tallózva, a tanításhoz képeket keresgélve bukkant elém egy egész sorozat, hasonló témájú ókori és középkori műalkotás. Lenyűgöző az információk bősége, és szokott módon lelkesen egyből egy albumba gyűjtöttem egy rakás meghökkentő és érdekes képet. Ekkor jött a kontroll, és napokig gondolkodtam a jelenségen, amit úgy neveznek: kulturális sokk.

Mert mikor ezt nézzük, és esetleg megbotránkozunk, az történik, hogy két gyökeresen eltérő kultúra találkozik.

kulturális sokk kifejezés azokra az érzésekre (aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság) utal, amit az emberek olyankor élnek át, amikor a sajátjuktól gyökeresen különböző kulturális vagy társadalmi környezettel szembesülnek. Ekkor a résztvevőknek képesnek kell lenniük a fejlődésre; a nyitottságra, a helyzetek értelmezésére, az eredményes együttműködésre. Ez többnyire két eltérő kultúra ütközésekor jelentkezik. Napjaink égető problémája ez, országon belül, és globális szinten egyaránt.

Most azonban az ismeretlen rendeltetésű repülő tárgyakat látva egy letűnt világ tárgyi emlékei ütköznek a mai ember értékrendjével. Ez is egyfajta kulturális sokk, ami abból érződik, hogy mai sztereotípiák irányítják egy letűnt világ jelenségeire adott reakcióinkat.

-„Ez a téma mégis csak túlzás!”(környezetem reakciója) Pedig első gondolatom volt, hogy ezt megosztom, mert milyen érdekes! Jó kis posztot a blogba!

Napokon át foglalkoztatott ez a kérdés, és érdekes gondolatokat találtam. (Akit csak a képek érdekelnek, görgessen lejjebb!) Mennyire életbevágó, hogy megismerjünk más kultúrákat! Hogy merjük és akarjuk beletenni az energiát, hogy megértsük azt, ami idegen, furcsa! A régészet, a művészettörténet olyan korokról tudósít, amikor mindenestül más volt az emberek világképe, más volt a lelkük belső struktúrája. Számukra az ő idejük volt a jelen, megingathatatlan szabályaival, értékeivel, mozgásterével. Ha volt tudásuk a múltról, bizonyára akkor is a haladás fölényes magaslatáról néztek rá vissza. Ha nem volt ilyen ismeretük, akkor jelenük örökkévaló egyetlenségének tudatában éltek.

A meghökkentő tárgyak nagy számban kerültek elő a Római Birodalom területéről. Számtalan fallikus témájú lelet van közöttük. Mivel ezeknek a jelképeknek a viselése a légiók körében igen elterjedt volt, az egykori birodalom szinte minden részén kerültek elő ilyen szobrocskák. Érdekes elgondolni, vajon mit gondoltak a középkori keresztény Európában akik véletlenül ilyen leleteket találtak?

 

Ezt a Lincolnshire megyei Horncastle-ben talált amulettet nyakláncra fűzve hordták, Kr. u. 120-300 táján. Védelmet biztosított például szemmel verés ellen, de a római hitvilág szerint abban is segített, hogy tulajdonosa, mint férfi, ne mondjon csődöt.

Ma már különös elképzelni, hogy ezeknek a fallosz formájú tárgyaknak csak részben volt erotikus tartalma. Annak a nemző erőnek a képi kifejezései voltak, amit egy Fascinus nevű istenség személyesített meg, és aminek a lényege a sokszorozódás, a bőség. Ellentéte az átok, a rontás, ami megakadályozza a bőséget. (A „fascinating” szó furcsamód ennek az istennek a nevéből ered.)

 

 

 

 

 

A másik, hasonló isten volt a görög eredetű Priaposz. Kultusza az egész római birodalomban elterjedt. Ő Aphrodité és Dionüszosz fia, aki tiltott nászból született, és büntetésből aránytalan méretű hímvessző éktelenítette testét.  Ábrázolása egyértelműen jelzi, hogy a gyümölcsök szaporaságáért és a termékenységért volt felelős. Gyümölcsöskertekben gyakran állítottak szobrot neki, és a terméketlen asszonyok is hozzá imádkoztak.

 

 

A védelemre szolgáló amulett elsősorban a légió katonáinak körében volt hihetetlenül népszerű. Nem csupán nyakláncként hordták, olykor például a lószerszámok díszítéseinél is előkerült. A drága lovakat is óvni kellett, a katona életébe kerülhetett, ha kimúlt a lova a csatában.

Gyakran a gyermekek is kaptak ilyen talizmánt, hiszen a korabeli vélekedés szerint ők még jobban ki voltak téve a szellemek ártó szándékainak vagy a szemmel verésnek.  Ezt a kisbabának szánt antik aranygyűrűt például a neten árulják. (Ma rengeteg fémdetektoros kincskereső kutat értékek után. Úgy olvastam, ez a tevékenység Angliában nem is tiltott.)

 

Az ókori embereket mai szemmel nézve elképesztő mennyiségben vették körül a nyíltan szexuális motívumokat tartalmazó tárgyak és ábrázolások. Nem lehetett úgy végigmenni például egy athéni vagy egy pompeji utcán, szentélyen vagy akár temetőn, hogy a járókelők ne ütköztek volna ilyesmibe. Ezek az ábrázolások részben a kultusz és a vallás részét képezték, mások a babona világába tartoztak, míg megint mások a szexuális szolgáltatóipar reklámjának voltak tekinthetők. Számos ház fala és küszöbe örökített meg ilyen motívumokat.

Nagyon bizarr látvány a halmozása a motívumoknak. Valószínűleg alkotói is humorosnak, meglepőnek szánták.

A rontás ellen hangokat, például csilingelést is bevetettek. Az ajtó nyitására megszólaló kis, felaggatott csengők, úgynevezett tintinnabulumok egyszersmind azt is jelezték, ha valaki belépett az üzletbe vagy a szobába. Kifejezetten a gonosz ellen óvtak azonban azok a csengettyűk, amelyek egy jókora bronzfalloszon függtek, sőt előfordult, hogy a nagy fallosznak is volt egy vagy több kisebb hímtagja. Nem tulajdonítottak neki erotikus jelentést. Az antik világban a szexualitás a társadalmi törvényeknek és hagyománynak rendelődött alá, de nem kapcsolták össze sem az eredendő bűnnel (ilyet nem is ismertek), sem pedig a gonosszal. (Foucault, 1999: 251). A morális pánik jelensége a tárgyi emlékek és az irodalmi források tanúsága szerint az antik görög-római világban tökéletesen ismeretlen volt. Ennek az volt az oka, hogy a ma erotikus vagy kifejezetlen pornográf tartalmúnak tekintett szövegek és képek az esetek nagy részében teljesen más jelentést hordoztak a korabeli befogadók számára.

(Kicsit hasonló folyamat zajlik a mai köznyelvben, mikor töltelékszóvá válnak a szexuális tartalmú kifejezések, sőt sokszor nők emlegetik azt a testrészüket, ami nincs is nekik. Persze ez a nyelvi jelenség csak abban a nyelvi közegben nem hordoz semmi különös erotikus tartalmat, ahol általánosan használják. Másoknak bántóan hangzik.)

Középületeket is védtek a fallikus jelképpel, például a franciaországi Pont du Gard vízvezetékét ékesítették vele. A középkori emberek igyekeztek mást látni a jelben, mert nem hihettek a szemüknek, annyira valószínűtlen volt számukra, amit láttak. Végül kialakult egy legenda, miszerint csakis nyulat ábrázolhat a faragvány. Egy mese szerint a hidat az ördög építette fel egy éjszaka alatt, de annak a lelkét kérte cserébe, aki először átmegy rajta. Szerencsére ez egy vadász elől menekülő nyúl volt, – így változott át a motívum nyúllá. (Sajnos nem találtam róla képet)

Mikor korunkra jellemzően, a mindenhonnan ömlő pornográf tartalmat látjuk meg ezeken a képeken, úgy járunk el, mint a keresztény középkor embere, mikor nyulat látott. Ha megismerjük a mögöttes tartalmakat, elsősorban azt tapasztaljuk meg, hogy ha nem elzárkózóan, sommás ítélettel közelítünk ahhoz, amit nem ismerünk, abból mi profitálunk a legtöbbet. Ezért merészeltem megírni ezt a bejegyzést.

Hogy ez a megismerő attitűd mennyire fontos, kiderül egy projektből, amit a cambridge-i egyetem munkatársai dolgoztak ki. A szexualitás témakörébe tartozó műtárgyak kapcsán tartanak beszélgetéseket fiataloknak. A különböző kulturális attitűdök feltárása és ütköztetése segít megérteni, hogy a szexuális kultúra milyen sokszínű lehet. A régészeti leletek, a régi idők tárgyai biztonságos távolságot teremtenek a kényes témától, és ugyanakkor megadják a lehetőséget, hogy megismerjük és megértsük saját reakcióinkat.

Akit érdekel a téma, hogy hogyan lehet az oktatásban megvalósítani ezeket a célokat, egy nagyon érdekes honlapot talál itt és itt.

Források:

http://mult-kor.hu/okor

http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_02_nyar/01_phrune_keblei

http://en.antiquitatem.com/fascinating-evil-eye-apotropaic-phallus