Szappan

Sernevelde szappan

Sokat járunk a közeli sörházba, ahol friss, pasztőrözetlen, ízes-izgalmas szűretlen sört szoktunk venni. Szűrve, hagyományos világos sörként is kapható. Ez beindította a fantáziámat: milyen lehet az a kovaföld, ami tartalmaz mindent, amit szűréskor kivonnak a sörből? (Vitaminokat, fehérjéket, ásványi anyagokat) A sör már bizonyított, a poharunkban és a szappanunkban egyaránt. Maga a kovaföld is érdekes lehet a szappankészítés szempontjából! Számtalan kozmetikumnak alkotó eleme. A kovaföldet tartalmazó kozmetikai termékek használata különösen előnyös a problémás és érzékeny bőr kezelésére, allergiás, seborrhoeás, pattanásos, irritált vagy ráncosodásra hajlamos bőrtípusok ápolására, mivel a kovaföld természetes hatóereje folytán hidratálja a bőrt és pótolja az elvesztett ásványi anyagokat.

A sörházban nem kellett sokat győzködni a fiúkat, másnap kaptam egy dobozkával a várva várt anyagból.
A fehér és barnás rózsaszín massza kétféle kovaföld keveréke, amik szemcse méretben térnek el egymástól. Lehetne vanília-karamell fagyi is…

(Mint megtudtam, óriási mennyiséget is kaphatnék, mert komposztként újrahasznosítható, nekik meg csupán hulladék.) Pont olyan, mint ahogy elképzeltem: sörillatú, bársonyos tapintású massza. Azt olvastam róla, hogy gyorsan romlik, és hogy savas, vagy lúgos irányba eltolva a kémhatását tartósítani lehet. Utóbbi történt: egy óra múlva már szappan formájában alakult tovább. Mikor elkészül egy szappan, további izgalmakra lehet számítani: nem melegszik-e túl? Mikor lehet kiszedni majd a formából?  Milyen lesz felvágva? Most várhatóak voltak meglepetések, mert a sörben lévő alkohol, cukor felpörgetheti a szappanosodás folyamatát, a sok kovaföld meg ki tudja, mit csinál majd benne?

Formába öntés után felmelegszik, izzad a szappan. Kiválik belőle az akkor még lúgos lé, esetleg fel is repedhet a felszíne. Másnapra, mikor kihűl, egész csinoska lesz.

A szokásosnál puhább lett a szappan, mert nagy százalékban tartalmaz folyadékot (=sört), és a kovafölddel sem fukarkodtam. Kicsit hosszabb lesz az érési ideje, mert száradnia is többet kell majd. A világosabb felületekben megjelentek a glicerinfolyók, amitől még izgalmasabb lett a mintája. Ez a szórt, buborékos felület emlékeztet kicsit a töltéskör kavargó habos sörre. Éljen a sernevelde!

Hogy miért ez a szappan neve, arról írok a rövid kis sörtörténelemben:

A sörfőzés egyidős az emberi kultúrával. Eddigi ismereteink szerint nagyjából 12 000 éve, mióta gabonát kezdett az ember termeszteni, készítettek kását, kenyeret, és sört is. Ez a sör nem hasonlított a ma ismert sörökre, de gabonából erjesztett ital volt.

A legősibb fennmaradt írásos emlék egy körülbelül i.e. 2800 környékén készített ékírásos kőtábla Mezopotámiából, melyen a napi sör- és kenyéradagot szabályozzák a munkaerőnek. Az i.e. 3. évezredben keletkezett Gilgamesh Eposzból tudjuk, hogy a kenyér mellett a sör is nagyon fontos táplálék volt.

A babilóniaiak mai ismereteink szerint már 20 féle sört készítettek. Ezek az italok valószínűleg nagyon zavarosak voltak, egyáltalán nem szűrték, ezért szalmaszállal (szívószállal) fogyasztották, hogy ne igyák meg az üledéket. A sörök minőségének biztosítására vonatkozó szabályokat Babilóniában Hammurápi törvényoszlopán szabályozták, és azok megszegőit súlyos büntetésekkel illették. Meghatározták a napi fogyasztható mennyiséget is, ami függött az egyén társadalmi helyzetétől. Egy egyszerű munkás 2 litert kapott, köztisztviselők 3 litert, ügyintézők és papok naponta 5 litert.

Az ókori Egyiptomban is általánosan elterjedt szokás volt a sörfogyasztás, a rabszolgáknak is járt a napi adag. A víz sok esetben fertőzött, szennyezett lehetett, ezért részesítették előnyben az erjesztett italokat. A sörfőzés tudománya szorosan kapcsolódott akkoriban a pék mesterséghez, mivel gyakorlatilag kenyértésztából készítették. Az ismert leleteken együtt is ábrázolják a kenyérsütést és a sörfőzést. Az egyiptomiak gyümölcsökkel is ízesítették söreiket. Gyakran használtak datolyát, szőlőt.

A Római Birodalom területén a bor, Bacchus isten ajándéka volt a megbecsült, kedvelt ital. Barbár szokásnak tekintették a sörfogyasztást. A birodalom hidegebb klímájú vidékein viszont, ahol gabonát könnyebb volt termeszteni, mint szőlőt, a sörfogyasztás volt inkább jellemző. Európában a sört előszeretettel fogyasztották a germán törzsek, a szkíták és a kelták. Asszonyaik úgy főzték nap mint nap, mint az ételeket, mert az akkori sört még nem lehetett hosszú ideig tárolni.

A komlót a 14. században kezdték el a sör ízesítésére használni, de csak a 16. századtól lett elsődleges sörfűszer, amit a német tisztasági törvény rögzített írásba. Ekkor már ismerték antibakteriális hatását, ami a tartósításban is fontos szerepet játszott. Előtte különböző faforgácsokat és leveleket használtak az ízesítéshez.

Magyarországon a középkortól az uradalmakban, udvarházakban – a városokban céhekbe tömörülve – már a férfiak mesterségeként folyt tovább a sörfőzés. Az Árpád-házi uralkodóktól kezdve mindenkinek volt sörfőzési joga, akinek volt földtulajdona. Ez volt a “serjog”. Ebből az időből maradt fenn a sör előállítására a „sernevelés” kifejezés.

A sernevelés fontosságát az is jelzi, hogy az Árpád-házi uralkodók egy-egy kolostor alapításakor külön gondot fordítottak arra, hogy az egyháznak adományozott jobbágycsaládok tagjai között egyaránt legyen szakács és sernevelő is.

A kovaföldről:

A sör szűrésének egyik technológiája, mikor kovaföld rétegen szűrik át. Utána ez a szűrő réteg tartalmazza a sörben lebegő élesztőt, sok vitamint, és egyéb szerves és szervetlen fehérjetartalmú vegyületeket. A kovaföldet alkotó kovamoszatok olyan egysejtű barna algák, amelyek sejtfala képes a vízben található kovasavat megkötni. Az élőlény pusztulása után ez a kovapáncél változatlan formában megmarad a tenger vagy tó alján. A benne található szilícium vegyület a leggyakoribb anyag a Földön. Legtisztább változatát belsőleg is lehet fogyasztani: előnyös hatású a haj és a körmök számára, tisztítja az emésztőrendszert.

Mivel a bányászott kovaföld nagyon porózus, ezért 60-70 százaléknyi vizet tartalmaz. Az ércet először összezúzzák, aztán szárítják, újra megőrlik és miután a szennyeződéseket eltávolítják, porrá alakítják.
Ezt a port aztán a kalcináló üzembe szállítják, ahol a kemence hőmérséklete 800-1000 celsius fok. A kalcinálás megsemmisíti a szerves anyagokat.

A szappan ezekből áll: friss házi sör, sörszűrésnél használt kovaföld. Elszappanosított olajak: kókuszvaj, olíva olaj, sertés zsír, rizskorpa olaj, ricinus olaj. Titán-dioxid, muskotályzsálya és orvosi zsálya illóolaj.

A vágási felületeken szépen kirajzolódik a minta
A széleken festői foltokat alkot a kétféle massza. Az illata: csodálatos!

forrás innen, 

innen

innen

és innen